Arra jó volt a bécsi út és az apfelstrudel-evés, hogy megígérjem “egyeseknek” hogy itthon is lesz almás rétes vanília fagylalttal. Azt már egyszer kifejtettem, hogy nálam a réteslap abszolút nem liebling-dolog, és igen kevés guglizás után az is világossá vált, hogy nem fogok százszor-asztalhoz-csapós kézzel gyúrt bécsi rétest csinálni. Inkább egy kiló lisztből sütök aprósüteményt, mint hogy ilyenekkel szórakozzak. Maradt a jóbarátom, az előrenyújtott leveles tészta. Az almánál nem a szokásos hazai felhasználást követtem, apróra reszelve, esetleg még előre is párolva, mert a puha, barna szottyadt almánál kevés gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni. Tudom, borsószem-királykisasszony, de hát hol legyek főnök (és válogatós) ha nem a saját konyhámban. Így nagy darabokra vágva (plusz tök véletlenül nem túl barnulós almát vettem), egyáltalán nem barnult meg a sütés végére sem, úgyhogy még nekem is ízlett 🙂

Hozzávalók:

• 1 csomag (275 g) előrenyújtott leveles tészta
• 1 tojás
• kb. 1 marék zsemlemorzsa
• 2 alma (kicsiből 3)
• vaníliarúddal illatosított cukor
• (rumba áztatott mazsola, darált mandula extraként)
• fagylalt a tálaláshoz
• porcukor a tetejére

A leveles tésztát kitekerem, és sütőpapírostul egy tepsibe teszem. A rövidebbik oldallal párhuzamosan 4-6 db kb. 6-8 mm széles csíkot vágok belőle a díszítéshez, és megszórom a zsemlemorzsával. Az almákat meghámozom, kivágom a magházukat, és nagy darabokra vágom. Az almát összekeverem ízlés szerinti cukorral (2-3 evőkanálnyi elég szerintem, meg az “extrákkal” ha rakok bele valamelyikből), a tészta közepére halmozom, és két oldalról ráhajtom a tésztát. A végeket és az oldalát összezárom, és megfordítom, hogy a dupla oldal kerüljön alulra. A félretett tésztacsíkokból mintát rakok a tetejére, és megkenem a felvert tojással. Előmelegített sütőben, 200 fokon (légkeveréssel) aranybarnára sütöm (nem nagyon néztem az órát, szerintem kb. 15 perc lehetett). Miután kihűlt, megszórom porcukorral, és vaníliafagylalttal tálalom.

1 rúd lesz belőle.