Eper-napokat tartunk, mert amúgy is, meg egy bizonyos eper-gyogyi férjnek erősen közeledik a születésnapja (1 napos epres menü a terv). Ez afféle felvezető (a szokásos péntek esti epres-csokiszószos gofri mellett): epres thumbprint-cookie (benyomott keksz, ha úgy jobb) nutellával töltve. Hatalmas lelkesedés, izgulás és ‘úá’… szóval jól sikerült.

Eredetileg innen.

Egy tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a sót, egy másikban pedig habosra keverem a vajat a cukorral. A vajas keverékhez adom a vanília-kivonatot, pár csepp ételfestéket, 3 evőkanál eperpürét, majd több részletben beledolgozom a lisztet. Ha kell még a tésztába nedvesség, adok hozzá egy kis tejet/még eperpürét – ha kicsit ragacsos a tészta, az normális. Fóliával lefedve minimum egy órára hűtőbe teszem. Előmelegítem a sütőt 175 fokra, és egy tepsit kibélelek sütőpapírral. A tésztából 22-25 golyót formázok, a tepsibe teszem őket, majd az ujjammal/kiskanállal/karalábévájóval*** mélyedést nyomok a közepükbe. 8-12 perc alatt megsütöm őket (kicsit kezdjen barnulni az alja, de felül ne nagyon kapjon még színt), majd a forró kekszekbe még egyszer mélyedést nyomok – mivel azok sütés közben nagyrészt eltűntek. Rácsra teszem őket, majd miután teljesen kihűltek megtöltöm a mélyedéseket nutellával (vagy lekvárral, vagy olvasztott csokoládéval).

22-25 darab lesz belőle.

***az utóbbi, a karalábévájó a legjobb, vagy valami hasonló tűzálló, gömbölyű végű nyeles eszköz, mert a forró kekszekbe még egyszer bele kell majd nyomni, és erre az ujjacska azért nem igazán alkalmas