Azoknak való, akik szeretik a keserűcsokoládét, mert ez egy durván csokis változat. Valószínűleg meg lehet próbálni tejcsokoládéval is. Kicsit csodálkoztam, hogy nem kell bele tojás, mert szokott kelleni. De remekül működik nélküle a recept. Az egész muffin-sütés apropója a szilikon formák felavatása volt, amik már nagyon régóta (mikulás…) várták, hogy muffint süssek. A formákat felhasználás előtt 15 percig főztem, hogy tiszták legyenek. Volt értelme a kifőzésnek, mert az edényben só vált ki, azaz volt a formában nem oda illő anyag.

Hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 4 dkg kakaópor
• 15 dkg cukor
• 2 teáskanál sütőpor
• 2,5 dl tej
• 5 dkg olvasztott vaj
• 10 dkg étcsokoládé
• 1-2 csepp vaníliakivonat/aroma
• 1 csipet só

A lisztet, a kakaóport és a sütőport egy tálba szitálom. Hozzákeverem a cukrot és a sót. Előmelegítem a sütőt 180 fokra (légkeverés). Az olvasztott vajat összekeverem a tejjel (én együtt is melegítettem kicsit, mert a tej lehűtötte a vajat, és lencsékben úszkált a tej tetején). Hozzáadom a tejhez a vaníliakivonatot. A száraz hozzávalók közepébe mélyedést csinálok, beleöntöm a vajas tejet, és nagyjából összekeverem (nem baj ha maradnak csomók sőt – bár ennek kíváncsi lennék a magyarázatára, hogy ez miért is jó). Apróra vágom az étcsokoládét, és azt is a masszához keverem. A tésztát a formákba kanalazom (3/4-ig), és 20-25 perc alatt megsütöm.

Nekem 15 darab lett az „előírt 12” helyett, gondolom, nem raktam elég masszát a formákba. Vagy a 3/4-ig rakás igaz, vagy a 12 darab. Eredetileg a női lapozón.